Abigél kategória bejegyzései

Jaj nekünk, ha lány lesz!

Közzétéve Szerző:
1

És ezt most teljesen komolyan gondolom. A férjemnek van ugyanis egy régóta ismeretes gyengéje, egy ilyen kis hárombetűs kórság, nevezetesen a NŐK… Szerencsére nyolcadik éve vagyok én a nagybetűs, a kétbetűs, a NŐ az életében, ráadásul most, hogy khmmm nőiesedik is az alakom (értsd: 13 kilót híztam, amiből mindössze 2 van a hasamon, a többi meg a fenekemen, combomon, karomon), mi tagadás, egyre vonzóbbnak talál. Kár, hogy nem egyezik az ízlésünk. Bővebben… →

Játékmustra

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Egy 4 éves fiú és egy 2,5 éves kislány szobájában.

Talán nem a legjobb az időzítés így karácsony után, mármint ötletadás szempontjából, hiszen gondolom minden gyerek kapott valami ajándékot, de nekem fontos, hogy dokumentáljam, hogy mivel szeretnek játszani a gyerekek.

Fricinél most a legnagyobb sláger a memóriakártya. Micimackóssal nyomulunk, 32 lap van, azaz 16 pár. Múlt héten kezdtünk el vele játszani, hát vért izzadtam mire megértette a szabályokat, pedig 6-8 lappal kezdtük. Eleinte mindig ugyanazt a két lapot fordította fel, mert “anya, én ezeket szeretem felfordítaniii!“, abszolút nem esett le neki, hogy ha már egyszer felfordítottuk, akkor azt meg kell jegyezni és újakat választani addig, amíg nem találunk olyat, aminek korábban már ráleltünk a párjára. Aztán egyszer csak megértette, érdekes módon éppen akkor, amikor kikönyörögte, hogy az egész paklival játsszunk. Azóta egyfolytában laposra ver, de nemcsak engem, az apját is. Négyesben játszunk általában, bár van hogy Abi elunja és akkor szimultán kell vele társasoznom valami mással.
Különben mi dominózni is csak mostanában kezdtünk el, eddig rá se hederített. Bővebben… →

Újévi riadalom

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Finom porréteg borította már összecsukott laptopom tetejét, ahogy ma reggel, az ausztriai telelésünk végeztével elpakoltam a bőröndbe. Hozzá sem értem egy hétig! Annyira elfoglalt a kis családom, a sok öröm és boldogság, hogy a laptopomra, amitől -joggal- függőnek tartom magam, még egy érintés erejéig sem volt szükségem.

Tudom, nem erről volt szó az elején… Kezd szirupos giccsbe hajlani a blog, Zoli már hónapok óta nem képes akkorát bakizni apaként vagy férjként, amit (szigorúan névtelenül, avagy álneveket használva) jól eltúlozva, kiszínezve, parodizálva közzétehetnék. A gyerekek pedig, hát róluk ne is beszéljünk! Nemhogy alig várom már az ovi- és bölcsikezdést, de azon gondolkozom, hogy kiveszem őket az említett intézményekből és együtt leszek velük itthon örökkön-örökké. Ugyanis annyira cukik. Én meg csak ömlengek, megszállták az agyam a terheshormonok, szóval komolyan megértem, ha leiratkoztok a blogról. 😀 Bővebben… →

Gyerekszáj 7.

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Közreműködnek: Abi (2,5 éves) és Frici (4 éves):

Én tényleg alig terheltem meg a családi kasszát. Csak a legszükségesebb dolgokat rendeltem meg a háztartásba és mégis, amikor kiszállították az árut, Fricikém lenyűgözve jelentette ki, hogy a Tesco hozzánk költözött. 

******

Abikámnak elég volt egy napot eltöltenie a nagyszülőknél ahhoz, hogy feltalálja a szeretet mértékegységét:
– Mama, én téged is szeretlek, de papát sokkal hosszabban szeretem!   Bővebben… →

Abi 30 hónapos – bölcsődei jellemzés

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nem tudom, hogy a bölcsődei kisgyermeknevelők mennyire írják szívesen ezeket a pár havonta esedékes bölcsődei jellemzéseket, de azt hiszem beszélhetek mások nevében is, ha azt mondom, hogy nekünk, szülőknek (és a nagyszülőknek) mindig nagyon nagy örömet szerez ez a pár sor. Nemcsak azért, mert általa picit bepillantást nyerhetünk a gyerekeink bölcsődei életébe, hanem azért is, mert -jó esetben- érződik a szavakból, hogy mennyire ismerte ki gyermekünket a gondozója, mennyire figyel rá, menyire fontos neki, hogy a gyerek jól érezze magát. Én mindig érzem ezt, úgyhogy jó szívvel és nagy bizalommal hagyom a bölcsiben Abit. Köszönöm Berninek a jellemzést! Bővebben… →