Játékmustra

Egy 4 éves fiú és egy 2,5 éves kislány szobájában.

Talán nem a legjobb az időzítés így karácsony után, mármint ötletadás szempontjából, hiszen gondolom minden gyerek kapott valami ajándékot, de nekem fontos, hogy dokumentáljam, hogy mivel szeretnek játszani a gyerekek.

Fricinél most a legnagyobb sláger a memóriakártya. Micimackóssal nyomulunk, 32 lap van, azaz 16 pár. Múlt héten kezdtünk el vele játszani, hát vért izzadtam mire megértette a szabályokat, pedig 6-8 lappal kezdtük. Eleinte mindig ugyanazt a két lapot fordította fel, mert “anya, én ezeket szeretem felfordítaniii!“, abszolút nem esett le neki, hogy ha már egyszer felfordítottuk, akkor azt meg kell jegyezni és újakat választani addig, amíg nem találunk olyat, aminek korábban már ráleltünk a párjára. Aztán egyszer csak megértette, érdekes módon éppen akkor, amikor kikönyörögte, hogy az egész paklival játsszunk. Azóta egyfolytában laposra ver, de nemcsak engem, az apját is. Négyesben játszunk általában, bár van hogy Abi elunja és akkor szimultán kell vele társasoznom valami mással.
Különben mi dominózni is csak mostanában kezdtünk el, eddig rá se hederített.

Lego City, 5-12 éves korig: ez a világ leganyabarátabb játéka, mert leül vele a gyerek egyedül, nagy komolyan lapozgatja az útmutatót és egy fél óra-óra alatt összeszereli az adott járművet. Bevallom, én agyi szögletességemből kifolyólag ebben a módszeres játékban nagyon partner vagyok, ha együtt játszunk, viszketést kapok például attól, ha előbb szereli fel az autó kerekeit, mint ahogy az útmutatóban van, vagy megcserél két megcserélhető munkafolyamatot. De amikor az apjával játszik, meg sokszor egyedül is, egészen kreatív dolgokat talál ki: űrsiklót építenek autó és repülő alkatrészekből, meg ami csak eszükbe jut.
Abikám is kapott karácsonyra “nagylányos” legót, tehát ami nem dupló, hanem ez a kis méret, meg alaplapot hozzá: sok építőkocka van benne, meg virágok, cicák, hercegnő, azokkal szívesen elmolyol, de neki még nagyon nem való a kezébe a legó, nem tud még olyan precíz mozdulatokat végezni, ami a szereléshez kell, nyilván nem véletlen az ötéves korhatár. De a duplót szereti nagyon, abból szépeket épít mindig.

Társasjáték. Az az igazság, hogy Frici nem valami nagy társasozó. Az igazi, dobókockával dobós-lépegetős társas abszolút nem érdekli. Vagy lehet, hogy csak egyedül szeretne társasjátékozni, csak nem tudja, hogy ilyen opció is van (megjegyzem, engem már rég nem érdekel, ha mások hülyének néznek, amiért legjobban egyedül szeretek scrabble-özni vagy rabló römizni). Amit szeretett nagyon (de már igazából Abinak való), az a Maszatos társas, illetve most Abi kapott karácsonyra egy kooperációs társast, ilyen jegesmedvéset. Ezekkel, illetve a régi sláger Coloramaval játszunk sokat. Ez utóbbiban színes síkidomokat kell a táblára helyezni (háromszög, négyzet, trapéz, kör) és most az egyszerűség kedvéért eltekintenék attól, hogy ezek valójában (térbeli) testek, a lényeg, hogy felismeri és megnevezi őket, sőt, a múltkor a négyzetre mondta, hogy az tulajdonképpen egy négyszög, mert négy csúcsa van!
Abinak szerintem tetszeni fog majd a társasozás, vele most éppen azon megy a küzdés, hogy amikor pörgeti a dobókockát (ő úgy mondja, hogy förget, mert összevonta a pörget és forgat szavakat), akkor ne a kocka kezdő állapotát vegye mérvadónak, hanem a pörgetés utánit. 🙂

Labirintusos útkereső. Van néhány foglalkoztató füzet, amiben szokott lenni ilyen feladat, Fricit csak ez érdekli, meg esetleg a ragasztgatás, de a kifestős feladatok teljesen hidegen hagyják. Tegnap fél óra alatt megcsinált vagy húsz labirintust, amit a netről nyomtatott neki anyukám. Most keresem az utánpótlást.

Logico Primo. Frici szereti az ilyen dolgokat, mindig úgy mondja, hogy szeretne tanulni. Ha az enciklopédiáját bújja, vagy a bolygós könyvét lapozgatja, akkor is mindig szól, hogy ne zavarjuk, ő tanul. Ezzel a Logicoval is nagyon elmélyülten játszik, nem kell a segítségem, csak szereti ha ott ülök mellette közben.

Kirakó. Érdekes módon inkább Abi szereti, Fricit nem különösebben érdekli. Abi tök ügyesen átlátja, hogy mi hova illik, Fricinek meg annyira kínszenvedés az egész, szerintem direkt csinálja, hogy például a kirakó szélére olyan darabokat választ, aminek nincsen éle, hogy ezzel is demonstrálja, hogy ő mennyire felül áll holmi hülye kis kirakós játékokon…

Rajzolás, színezés. Rajzolni egészen megszeretett Frici az oviban. Kezdetben minden nap olyan “rajzokkal” várt, hogy az összes színes ceruzával bizonyos távolságokra satírozásokat végzett, így egészen vidám színkavalkád fogadott, aztán jött az első emberábrázolás (a dohányzóasztalunkra-textilfilccel), mostanában vitorlás hajókat rajzol, néha propelleres űrsiklót, meg különböző járműveket. Színezni, kifestőzni még soha az életemben nem láttam, Abi viszont szívesen csinálja, illetve ő is rajzol: színes vonalakat.

Pötyi. Abi nagy pötyis! Sormintákat készít, de komolyan, úgy pötyizik, hogy végigrak egy sort azonos, vagy különböző színekkel, semmi alakzat, virág, vagy ilyesmi. És élvezi! Monotóniatűrésből jeles… Az én lányom, le se tagadhatnám. 🙂

Gyöngyfűzés. Abi kapott karácsonyra két szettet is, de nem azt a fakopáncsos nagylyukú nyaklánckészítőt, hanem igazi pici gyöngyöket, nem pont olyat mint a linken, de a méret ugyanez. Vékony damilra kell fűzni, Frici és Abi is imád vele játszani.

Babázás. Nálunk az van, hogy inkább Frici babázik. Van néhány unokatesóktól örökölt barbi, amit befogtunk fürdős játéknak, ott szokott mindenféle szituációkat eljátszani velük, például olyan valós helyzeteket is, amiket aznap átéltünk. Abi mindeközben vízipisztolyozik. 😛

Mese, mese, mátka. Most a magyar népmesékre vannak rágyógyulva, lefekvéskor azt olvasom nekik. De Fricinek tulajdonképpen bármit lehet olvasni, a lényeg, hogy soha ne legyen vége, hááát, Abikám azért nem ilyen türelmes. Ő simán azt mondja este a mese közepén, hogy ő fáradt, folytassuk inkább máskor… Amikor mentünk Ausztriába, akkor egész úton hangoskönyvet hallgattunk. A Szegény Dzsoni és Árnika már több mint egy éve minden egyes utazásnál (akár fél órás úton is) előkerül, szerintem Frici szóról szóra tudja. Most beújítottunk Grimm meséket és a Süsüt, érdekes, hogy inkább a Grimm mesék tetszettek neki(k), pedig nem is biztos, hogy nekik való még. Mindegy, aki mesét hallgatni szeret, rossz ember nem lehet. Bízom benne, hogy ez az olvasó felnőtté válás előszobája!