Nem tudom, hogy a bölcsődei kisgyermeknevelők mennyire írják szívesen ezeket a pár havonta esedékes bölcsődei jellemzéseket, de azt hiszem beszélhetek mások nevében is, ha azt mondom, hogy nekünk, szülőknek (és a nagyszülőknek) mindig nagyon nagy örömet szerez ez a pár sor. Nemcsak azért, mert általa picit bepillantást nyerhetünk a gyerekeink bölcsődei életébe, hanem azért is, mert -jó esetben- érződik a szavakból, hogy mennyire ismerte ki gyermekünket a gondozója, mennyire figyel rá, menyire fontos neki, hogy a gyerek jól érezze magát. Én mindig érzem ezt, úgyhogy jó szívvel és nagy bizalommal hagyom a bölcsiben Abit. Köszönöm Berninek a jellemzést!
“Kedves Szülők!
Abi 30 hónapos lett. Igazi bölcsis nagylány. Ő a csoport vezéregyénisége. Mindig megmondja, mit csináljanak a társai. A többiek azt játsszák, amit ő eltervez.
Reggelente legtöbbször vidáman érkezik. A hosszabb búcsúzkodást a szívére veszi és sírni kezd. Ilyenkor könnyen vigasztalható.
Egész nap aktív, mozgásban van. Legtöbbször táncol Grétivel, Timivel, Rékával és énekel hozzá (Cini-cini muzsika, Csiga-biga gyere ki, Kukorica, kukorica, stb.).
Szociálisan érzékeny, bánatos, pityergő társait megvigasztalja.
A csoportban lévő fiúk nagyon szeretik Abit. Ármin ölelgeti, Pierre pedig puszikat szokott neki adni. A puszisorozatokat Abigél nem szereti, hosszasan törölgeti utána az arcát.
Teljesen önálló gyermek, vetkőzik, öltözik. Ruháit adogatja nekem, mert nem tudja eltenni (nem éri fel a szekrényt). Cipőit hozza-viszi.
A fürdőszobát önállóan használja, mosakszik, törülközik. Nem engedi, hogy segítsünk.
Terít. Néha összekeveri, hogy hová kerül a szalvéta, kanál. Étvágya változó.
Elalvás előtt pörög-forog az ágyában. Mindent kipakol belőle, mire utolsónak elalszik. Alvása nyugodt, kb. 2 óra.”