Abi baba nagyon belehúzott a fejlődésbe. Egy délelőtti étkezést gyakorlatilag egyik napról a másikra kiváltottunk, a kezdeti kanálfóbiájának nyoma sincs már, egy üveg bébiétel lazán lecsúszik. Mondjuk most elég mandarinszínű a kisasszony, mert hétfőn sárgarépát evett, kedden meg sütőtököt és ezek kicsit megszínezték.
Nagyon aktívan mozog, próbálna mászni, de valamiért csak hátrafelé megy neki. Párszor már majdnem sikerült ülő helyzetbe is tornáznia magát. Frici rendkívül segítőkész, szeretettel idomítja tanítgatja:
Fricin amúgy folyamatosan elképedek. Hihetetlenül gyorsan tanul verseket. Ha valamelyik megtetszik neki, akkor lefekvéskor többször elmondatja velem, majd pár nap után előáll és hibátlanul elszavalja. Úgy örülök, hogy mostanában rákattant a Weöres Sándor kötetre, ami még az enyém volt. Kedvence a Tillilli-tallalla, a Sehallselát Dömötör, a Pletykázó asszonyok és a Haragosi. Dalokat is tud, az Éva, szívem Évát például. Nem énekli, csak kántálja, de fetrengek a röhögéstől, amikor nagy keservesen mormolja, hogy “szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem”. Egy két éves aztán tudja milyen a szerelem!
E havi beszólásai:
Belepisil a pelusba:– Ó milyen csodás! Sikerült.
– Anya, de hol van a én Zojim? – A micsodád, fiam? – Hát a én apám!
– Fricikém, engedd be Vanekot, mert itt nyüszít az ajtó előtt. – De hol van a nyuszi, anya?
– Frici, este anya meg apa elmegy zenét hallgatni, ti meg itthon maradtok Kati nénivel. – Sírni fogok. Akkor nem mentek el?
Rejtelmek blog 