Egy átlagos esti mese

Még mindig nem adtam fel: hiszem, hogy a gyerekeim egészséges fejlődése érdekében szükség van a mindennapos mesélésre, mostanában valahogy mégis gyakran kudarcba fullad a történet. Ketten vannak a nagyok, ami két esti mesét jelent természetesen, mert nehogy már meg tudjanak egyezni valamiben, ugyebár.

Abi meséjével kezdjük, majd Fricikém következik, akinek újabban már derogálnak a klasszikusok, ő ugyanis tudományos és ismeretterjesztő szakkönyvekkel szeret ráhangolódni az éjszakára. Például A delfin című kis felfedező zsebkönyvvel, amit Rékától kapott ajándékba, amikor megszületett. Mármint Frici. A könyvet. Amikor Réka megszületett.

Tulajdonképpen nincs nekem semmi kifogásom az enciklopédiák ellen, csak szerintem nem esti mesének valók, mert Fricikémet a tudományos tények további tudományos kérdések megvitatására ösztönzik, illetve tudományos tételek kinyilatkoztatására, amikkel kapcsolatban megerősítést vár tőlem. Mivel általában igen intelligens kérdéseket tesz fel (aminek a felére csak a gugli segítségével tudok meggyőzően válaszolni), rendre kivívja a csodálatomat, így  nem csoda, hogy Abikám is megirigyelte tőle ezt az intellektuális fölényt és az elismerésemért folytatott harcban az utóbbi időben ő is kezdi kivenni a részét. Elkezdett kérdésekkel bombázni -nyilván, hogy hasonlítson a mi kis házi zseninkre-, de mivel az ő lexikális tudása állatvilág tárgykörben értelemszerűen elmarad a Friciétől, Abi inkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy evidenciákat nyilatkoztat ki, amire mindenképpen azt válaszolom, hogy “igen, Abikám”, ez pedig őt nagyon boldoggá teszi. Például rámutat a delfinre és megkérdezi, hogy “ugye anya, ez egy delfin?”. Igen, Abikám.

Lássuk tehát egy átlagos nap átlagos esti meséjét Gosztákéknál:

Én:A delfin ősei körülbelül 55 millió évvel ezelőtt jelentek meg…”
Frici: Anya, igaz, hogy a delfin az nem hal, hanem tengeri emlős?
Én: Igen, kicsim. “A delfin tüdővel lé…”
Abi: Anya, igaz, hogy ez egy delfin és nem lasagne(!!!)?
Én, hangosan: Igen, kicsim, ügyes vagy, ez egy delfin és nem lasagne.
Én, magamban: házi feladat: időpontot kérni a gyerek kivizsgálására
Frici: Anya, igaz, hogy a delfin szoptatja a kicsinyét?
Én: Igen, kicsim, de az majd csak a következő oldalon lesz. Szóval “A delfin tüdővel léleg…”
Frici: És anya, igaz, hogy te is szoptatod Rékát?
Én: Igen, kicsim.
Abi: Mert Réka még kicsi baba.
Én: Igen, kicsim. … “lélegzik.”
Frici: Anya, a lamantinoknak van foga?
Én, magamban: házi feladat: kiguglizni mi az isten az a lamantin (valami gyík?) és felkészülni belőle holnapra.
Én, hangosan és meggyőzően: A lamantinokról holnap mesélek majd, ha szeretnéd, de most a delfines könyvet választottad. “A delfinek hanghullámokat bocsátanak ki, amik visszaverődnek a…”
Frici: Anya, igaz, hogy a denevérek is hanghullámokat bocsátanak ki?
Én: Igen, a denevérek is.
Abi: Anya, egyszer majd veszel nekem egy pörgős szoknyát? De rózsaszínűt!
Én: Egyszer majd veszek… “amik visszaverődnek a zsákmányról”
Frici: Anya, te tudtad, hogy ezt echolokációnak hívják?
Abi: Anya, inkább mégis fehéret vegyél!
Én: Gyerekek, érdekel titeket ez a könyv egyáltalán?
Frici: Igazából én inkább a bolygós könyvet szeretném! Anya, olvassál a bolygós könyvből!
Én: A bolygós könyvből apátokkal lehet olvasni.

Frici kimegy a télikertbe, ahol az apja üldögél, viszi magával a bolygós könyvét, ami saccperkábé felső tagozatos iskolásoknak való és letelepszik az ölébe. Mivel az apjának halovány fogalma sincs arról, mi fán terem a szöveghűség (és mint tudjuk, ez egy apától soha nem is volt elvárás) és különben is jobban szeret improvizálni, továbbá adja magát a lehetőség, hogy a széken hátradőlve az üvegtetőn keresztül a gyakorlatban is megvizsgálják az égboltot meg a csillagokat, érintőlegesen megtárgyalva a naprendszer, a meteorok és a gravitáció fogalmát, elmerülnek a tudományos értekezésben.

Ekkorra már Abikám is rájön, hogy sokkal nagyobb buli a fiúkkal dumcsizni mint anya körmét vakargatva küzdeni az elalvásért, így ő is elhagyja a gyerekszobát.

Mivel a gyerekek magamra hagytak, azt a következtetést vonom le, hogy a kutyát nem érdekli a hülye delfines mesém, apropó kutya, én is elhagyom a színt és megetetem a vizslát. Rövid csillagvizsgálást követően közös erővel visszatereljük a gyerekeket a szobába, ahol kezdődik elölről a cirkusz, Frici mesét követel, merthogy neki apa nem mesélt, ők csak beszélgettek eddig…

children-gathering-mother-reading-picture-book-woman-diet-to-measure-scale-45184082

One thought on “Egy átlagos esti mese

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s