Fél perc szex, mielőtt rajtakap a gyerek

Vasárnap délután van, a gyerekek békésen legóznak. Mi egymásra nézünk és elvonulunk a hálószobába, ugyanis az van legtávolabb a gyerekszobától. Talán van tíz percünk, amíg nem okoznak egymásnak nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket a kölykök és nem veszik észre, hogy diszkréten távoztunk. Lábujjhegyen somfordálunk tova, közben kuncogunk, hogy milyen okosan kicseleztük a őket. Lehuppanunk az ágyra, átöleljük egymást, beszívjuk egymás illatát. Valamelyik gyerek elkezd bőgni, mert a másik fejbe vágta legóval, de mi nem avatkozunk közbe, bízunk benne, hogy megoldják. Megszabadulunk egy-két ruhadarabtól, egészen komolyan azt gondoljuk, hogy most sikerülni fog…

Közben hallunk némi közelharcot odaátról, de nem vészes, amíg nem folyik a vér, közbeavatkozást továbbra sem igényel. Bátorkodunk picit csókolózni, szinte meg is feledkeznénk magunkról, ha nem észlelnénk, hogy robognak be a gyerekek. Éppen doktorosat játszanak és a sztetoszkóp meg a reflexkalapács kipakolásához a legmegfelelőbb hely a szülői ágy, ha nem tudnánk, és nem, nem zavarja őket hogy a takaró kicsit egyenetlen, apjukkal ugyanis ott röhögünk alatta félmeztelenül. A fődoktor meg is kérdi, hogy meghallgathatja-e a légzésemet. Nahát, anya, te már le is vetted a pólódat? De ügyes vagy! Igen, kisfiam, így mégiscsak jobban meg tudsz hallgatni, apádat meg már mesterséges lélegeztettem is, mi is doktorosban utazunk…

Ismerős történet? Tegye fel a kezét, akinek kihívást jelent tetszőleges számú kiskorúval egy fedél alatt élve alkalmat keríteni a szexre! Jól van, most már letehetitek… esetleg felemelhetitek mellé a másikat is, hogy a külső szemlélő számára csak egy elhibázott nyújtózkodásnak tűnjön az iménti hirtelen karlendítés. Most pedig ellazulhattok és elkezdhettek bólogatni. Lehet fejkörzés is, ha álcázásra van szükség (mert mondjuk titokban, a munkahelyeden olvasod a blogot, vagy a férjed ott nyújtogatja a nyakát mögötted, hogy belekukkantson, mit csinálsz), mindenesetre a fejével jelezzen az, akivel előfordult már, hogy “hagyományos” szexuális igények esetén az aktushoz szükséges kettő darab emberből az egyikőtök elaludt, mire a másik végzett a gyerekek altatásával.

No de kezdjük az elején és tételezzük fel, hogy van igény az együttlétre! Ez már eleve félig nyert ügy, feltételezhető ugyanis, hogy igény azért keletkezik, mert a párunk kívánatosnak tart minket és viszont (látásra, mondta Jutka és átúszott a folyón*). Jó esetben van is kivel összebújni, nem élünk egyedül, sőt, a gond néha abból fakad, hogy túl sokan is vagyunk ehhez a korhatáros cselekményhez, attól függően, hogy kinek hány gyermek adatott meg és hogy ők milyen életkorúak. Gondolom, a témában előnyt élveznek azok a házaspárok, akiknek a gyermekei már átlépték azt a kort, amikor minden másodpercben igénylik a szüleiket, de most beszéljünk azokról, akiket az otthon tartózkodó gyermek minden másodpercben igényel.

Két lehetőség van tehát az ügylet kivitelezéséhez: egyrészt megvárhatjuk, míg este elalszanak, de akkor számolnunk kell azzal -főleg nehezen elalvó gyerekek esetén-, hogy jó eséllyel a párunk is elalszik, mire végzünk. A kapcsolódó, általam írt “szakirodalom” ide kattintva olvasható: A vágytól az ágyig és Káma-szútra a hálószobánkban. Mi közel 4 éve űzzük ezt a módszert és hát látszik is az eredménye, jobban mondva az eredménytelensége, de igazán nem akarok itt most számokkal dobálózni, mert mégis mit szólnának a férjem kártyás haverjai, ha eltérő adatokkal állnék elő, mint amikkel az uram szokott előrukkolni. :-)

Az is bólogathat, akivel előfordult már, hogy a csemete benyitott a hálószobába/gardróbszekrénybe/mosókonyhába egy, a közös legózásra nem kimondottan alkalmas időpontban, ha értitek mire gondolok.

Vagy olyan, hogy kiböjtöltétek ugyan az altatást, egyikőtök hősiesen megvárta a másikat, háromnegyed tizenegy van, gyors zuhany, fogmosás, kispárna megigazgatása, pizsamafelső szexisnek szánt mozdulattal történő bedobása a sarokba, majd szerencsésebb (vagy szerencsétlenebb?) esetben a partnerrel forró csókban történő összeforrást követően hirtelen elkezd visítani a gyermek, mint a fába szorult féreg, mert rosszat álmodott. Esetleg egyéb akadályba ütközött a boldog végkifejlet, melyek változatosságának (mármint az akadályok sokszínűségére gondolok) csak a képzelet valóság szabhat határt…

Ennek a bejegyzésnek különben azért futottam neki, mert egy kedves férfiolvasó kérte, hogy írjam meg a véleményemet arról, hogy fenntartható-e -és ha igen, meddig- a szexuális érdeklődés a házastársak között a gyerekek születése után. Az az igazság, hogy én tökre nem érzem magam kompetensnek a témában; semmivel nem tudok többet az életről, mint mások, csak megírom a gondolataimat arról, ahogy én is keresem az utamat. De visszatérve a kérdésre: szerintem a kisgyerekes szülők esetében igenis van esély a szenvedély fenntartására, hiszen olyan sokat kell nélkülözniük amíg végre kedvezően alakulnak a körülmények az együttléthez. :-D

28065_harmadik2

* Kispál és a Borz: Jutka

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s